Mint a ’80-as években.
Úgy hiányoznak gyerekkorom pékárui. A kenyér, ami kovásszal készül, eláll, és vágható, nem esik atomjaira. A zsömle, aminek a közepén nem egy űr tátong, és a kifli, ami puha és ruganyos, amit magában is jó elmajszolni. Ha ilyet szeretnénk enni, egyszerűbb otthon megsütni, mint vadászni őket a városban. Igaz, egyre több a kézműves pékség, ahol minőségi, kovászos termékeket kaphatunk, de a mi környékünkön a ‘csak leugrom pár kifliért távolságban’ nincs ilyen.
tegnap reggel kivetett az ágy, ezért sütöttem néhány igazi kiflit. Mivel gyorsan kellett élesztőt használtam, de a következő adag már kovászos lesz.
Hozzávalók
∼5 darabhoz∼
270 g liszt
1 csipet só
2 dl tej
2 evőkanál cukor
15 g élesztő
15 g olvasztott vaj
Elkészítés
A tejet langyosítsd meg a cukorral, majd morzsold bele az élesztőt. Takard le, és hagyd, hogy felfusson.
A lisztet mérd ki a robotgép táljában, add hozzá a sót, majd az olvasztott vajat és az élesztős tejet. A géppel 10-12 perc alatt dolgozd össze, amíg a tészta fényes, és ruganyos nem lesz.
Langyos helyen keleszd a duplájára.
Borítsd ki egy lisztezett felületre, gyújd át kicsit, nyújtsd ki 1 centi vékony téglalapra. Vágd 5 részre háromszög alakban, majd a szélesebb végüktől kezdve tekerd fel őket. Tedd egy sütőpapírral kibélelet tepsire, majd letakarva pihentesd 30 percet.
Spricceld meg a kiflik tetejét egy kis vízzel, majd 200 fokos sütőben süsd készre.