A legegyszerűbb házi friss tészta.
Nem rajongok túl sok hírességért/sztárért, de abból a kevésből kettő szakács. A kettő közül egyikükkel pedig már kétszer is találkoztam. Ő Gennaro Contaldo, akivel legutóbb március közepén egy online workshop keretében találkozhattam ismét és tanulhattam tőle (pár éve pedig a Budai Várban beszélgetünk). A vírusnak az, egy igen jó hozadéka volt, hogy nem kellett Londonig utaznom, hogy vele főzhessek. Az élményből pedig egyáltalán nem vett el az online tér. Attól eltekintve, hogy nem tudtunk mondjuk kezet fogni, pont olyan volt, mintha igaziból találkoztunk volna. Az a pár óra elég volt ahhoz, hogy én napokig a föld fölött járjak. 😀
2014 óta készítek házi tésztát, több, mint 20 formát tudok, de Gennarotól tanultam több újat is. Az egyik a casarecce. Azt jelenti otthon készült, így számos verziója létezik. Van, aki késsel dolgozik, van, aki kézzel formázza és van, aki hurkapálcát használ hozzá. A lényeg és a közös, a szeretet, amivel készül. Ez egyébként egy tipikus friss tésztaforma, amit sosem szárítanak, mert a tömör formát száradás után nehéz jó állagúra főzni. Gennaro már 6 évesen készítette otthon Édesanyjával, hiszen ez volt apukájának kedvenc tésztája. Általában száraz,
morzsolt kenyérből készült „szegény ember parmezánjával” és olívaolajjal került az asztalukra.
A casarecce mellett megmutatta az orecchiette készítésének titkát is, számos ravioli formát, farfellét és fusillit is készített, ez utóbbit leleményesen egy szál spagettire csavarta fel, mert nem talált hozzá hurkapálcát. 🙂 Ami mégis a workshop legjobb része volt -és igen, el kell vele büszkélkednem- hogy nagyon megdicsért, amikor látta, milyen profin gyúrom be a tésztát. Igaz, ami igaz, van kis gyakorlatom, de így is rengeteget tanultam tőle. Ezeket most szorgalmasan gyakorlom, hogy beépíthessen Tésztaműhely workshopjaimba is. Jövő héten egyet már biztos megmutatok, mégpedig a különböző módon készülő casareccét, amit tegnap szarvasgombás céklával készítettem el.
Hozzávalók
∼2 főnek∼
200 g durum tésztaliszt
2 nagy tojás
100 g szarvasgombás cékla krém
2 evőkanál mascarpone
2 evőkanál parmezán
Elkészítés
A lisztet borítsd egy deszkára, csinálj a közepébe egy nagy krátert. Üsd bele a tojásokat, dolgozd össze egy villával, majd apránként adagold hozzá a lisztet. Ha a liszt felvette az összes folyadékot, de a tészta még ragacsos, adj hozzá néhány evőkanál lisztet – vagy amennyi szükséges ahhoz, hogy egy ruganyos tésztát gyúrj. A tészta akkor jó, ha felülete teljesen sima, az összes repedés és ránc eltűnik róla.
A tésztát oszd 4 részre, amit épp nem használsz tekerd műanyag fóliába, vagy nedves konyharuhába, hogy ne száradjon ki. Az első negyedből sodorj vékony hurkát (kb. fél ujjnyi vékony legyen), majd darabold fel 4-5 centi hosszúra. Mindegyik tészta közepébe nyomj mélyedést egy hurkapálca segítségével.
A tésztát sós lobogó vízben 3-5 perc alatt főzd ki. Közben kanalazd egy serpenyőbe a céklakrémet és a mascarponét. Melegítsd össze. Szűrőkanállal merd rá a kifőtt tésztát, szórd meg a parmezánnal, forgasd össze.
Tányérokra szedve, azonnal kínáld.
