Egyszerűen aszalógéppel.
Nagyon szeretem a különböző aszalványokat, rendszeresen csinálok is általában zöldségből. Alacsony hőfokon órákon keresztül a sütőben szinte bármit el lehet készíteni, csak figyelni kell, nehogy odaégessük.
Most viszont új, aszalógépes élményeimet osztom meg veleltek. A karácsonyra kapott készülékkel télen citrusféléket gyártottam, amikből díszeket készítettem fahéjjal, dióval kiegészítve. Most pedig újra előkerült, mert megérkeztek az első, friss napérlelte paradicsomok. Azt már kitapasztaltam, hogy aszalni a hosszúkás alakú koktélparadicsomot – van, ahol datolya paradicsom néven fut – lehet a legjobban. Ennek az állaga lesz a legjobb az aszalás végén.
Az aszaló géphez is ugyan úgy kell előkészíteni a paradicsomokat, mintha sütőben sütnéd: azaz félbe kell vágni és a magos, nedves részét el kell távolítani. Ezt egy késsel nagyon könnyen meg lehet csinálni. A fél paradicsomokat szépen rá lehet helyezni az aszaló tálcáira. Én nagyszermű sóval ilyenkor is meg szoktam szórni, de ez elhagyható. A tálcákat egymásra helyezve
be is lehet kapcsolni a gépet. Az enyém egy fokozatos, 40-50 fokos levegőt keringet, így a paradicsom – persze a víztartalom függvényében – 6-8 óra alatt készül el.
A nagy előnye a gépnek, hogy magára lehet hagyni, nem kell figyelni, mert nem tud benne odaégni a zöldség/gyümölcs. Persze jártam már úgy, hogy túlaszaltam valamit, de folyadékkal felhasználhatóvá tudtam tenni. Az én gépemhez kaptam egy tálbázatot, melyben össze van szedve szinte minden, ami aszalható azzal az időtartammal, melyet az aszaláshoz ajánlanak. Amíg ki nem tapasztalja az ember, mit mennyi ideig hagyjon a gépben, érdemes a táblázatból kiindulni.
Arra érdemes még figyelni, hogy a tálcákat időnként cseréljük meg, mert a legfelső máshogy kapja a hőt, mint a legalsó – hiába a légkeringetés. Én 4 órás aszalás alatt egyszer cserélem meg őket.
Idén már 1 kg paradicsomot készítettem el így, aminek egy részét olajban tettem el, egy részét csak simán bedobtam egy üvegbe. Ez utóbbit kenyérhez fogom majd felsználni, míg az olajban eltett paradicsomokat olasz antipasti módra esszük majd meg.
A nagy kérdést a végére hagytam: megéri-e aszalót venni?
Én nagyon szeretem, sokat használom. A sütőben aszaláskor sosem mertem magára hagyni a zöldségeket, mert féltem, hogy odaég, vagy felgyújtom a lakást. Ezt a gépet, azonban magára merem vagyni, vagy éjszaka is be merem indítani. Ráadásul sokkal több mindent tudok készíteni benne: például helyhiány miatt nagyon jól ki tudom használni a fűszerek szárítására is: ha már nincs elég helyem fellógatni a csokrokat, csak beteszem pár órára az aszalóba. És a leírás szerint – bár ezt még nem pbúltam – nem csak zöldséget, hanem húst is lehet benne készíteni. Annak, aki szereti a beef jerky-t, a gép egy igazi aranybánya lehet.