Elárulom az olaszok titkát.
Két titka van annak, hogy mesésen krémes rizottót készíts: a rizs fajtája, és a türelem. A rizottót a Pó folyó vidékén termesztett, kifejezetten ennek az ételnek a készítésére termesztett gömbölyű, Arborio rizsből készítik. Ez ma már itthon is minden nagyobb áruház polcain megtalálni, én kimérve a Nagycsarnok magos boltjában szoktam venni.
Ha már megvan a megfelelő rizs, térjünk ki türelemre. A rizottót lassan, folyamatos figyelem mellett kell készíteni. Ott kell állni mellette és segíteni az ételt, hogy kialakuljon az a krémesség, amitől rizottó a rizottó. Ha magára hagyjuk, nem lesz más, csak egy adag ragacsos rizs. Ha viszont türelmesek vagyunk, és csak az ételre koncentrálunk, 30 perc alatt olyan rizottót készíthetünk, ami bármely olasz étteremben megállná a helyét. Érdemes kiróbálni!
Hozzávalók
∼2 főre∼
150 g arborio rizs
1 kis fej vöröshagyma
1 dl fehérbor
5 dl langyos alaplé
1 csipet sáfrány
1 evőkanál vaj
1 nagy marék reszelt parmezán
só, bors
bármilyen „feltét”: hal, rák, tenger gyümölcsei, spárga, zöldborsó
Elkészítés
Egy fazékban hevíts olajat és piríts meg rajta egy kis fej apróra vágott vöröshagymát. Ha már kis színt kapott, dobd rá a rizst és kicsit forgasd át. Locsolj rá 1 dl jó minőségű fehérbort és hagyd, hogy az alkoholtartalom elillanjon belőle 1-2 perc alatt. Ezután következik a türelemjáték: innentől folyamatos kevergetés mellet, kis lángon kell főzni úgy, hogy kb. 1 liter meleg alaplevet (amit én most húsleves kovából készítettem) merőkanalanként adagolsz a rizshez. A következő adag lé mindig akkor kerüljön a rizsre, amikor az előzőt már beszívta. Ha az alaplé felét már hozzáadtad a rizshez, lehet sózni, borsozni és mehet bele a sáfrány. Folytasd a felöntögetést, míg a rizs teljesen megpuhul (de nem áll össze) és szép, krémes állagú lesz. Ekkor keverd bele a vajat és a parmezánt, majd add hozzá, amivel szeretnéd feldobni. Én most spárgával és mentával készítettem.
Tálaláskor kötelező megszórni még egy kis parmezánnal.